Lampardról |
|
|
Lampard a West Hamnél nevelkedett, csakúgy, mint Joe Cole. Nem véletlen, hiszen édesapja, idősebb Frank Lampard is a „Hammers” játékosa, majd később edzője volt. A klub felnőtt-csapatában 1996-ban mutatkozott be, ám inkább kölcsönadták a Swansea City-nek. Az 1997/98-as szezonra viszont alapemberré vált a West Hamben. A csapat motorja, a Chelsea, és az angol válogatott alapembere. Lampard 2001-es átigazolása óta kimagasló formában futballozik, különösen az 2003/04 szezonban - a házi góllövőlistán második lett, és ő adta a legtöbb gólpasszt. Az Arsenal-os Henry mögött második lett az Év Játékosa szavazáson, majd a 2004/05-ös szezonban ennél is jobb volt : házi gólkirály lett, –habár a profi játékosok szavazásán Terry megelőzte- az újságírók szavazatai alapján az év játékosa lett, a klub által indított szavazáson is ő lett az Év játékosa, valamint a Centenáriumi 11-be is beszavazták olyan klasszisok mellé, mint Tambling, Wise, Zola, de tulajdonképpen az egész klasszisokból állt. A következő szezonban is állandó kezdő lesz. Egy rekord is fűződik a nevéhez: lassan 150 meccse minden bajnokin kezd! És ez a rekord folyamatosan egyre csak nő, ugyanis kihagyhatatlan. A szurkolók kedvence, igazi klasszis. Gyönyörű gólokat lő, elsősorban távolról, de közelről is szokott gólokat rúgni. Egyedüli hibája, hogy néha gondolkodás nélkül rúgja el a labdát , és közelről hagy ki nagy helyzeteket. A válogatottban már 1999 októberében bemutatkozott, de akkoriban még inkább az U21-es csapatnál vették számításba. A 2002-es VB-ről kihagyta Eriksson, ám a 2004-es EB-n már kezdőként számított rá – Lampard a bizalmat két góllal hálálta meg! A mai válogatottban is rendkívül jól játszik, fontos játékos a nemzeti tizenegyben. | |