Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle: - Miért fordítasz

ennyi időt erre az egyre? - Az Örökkévaló pedig így felelt neki: -

Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?

Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható,

egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet

coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre

négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt

térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor

még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd

elvégeznie.

Az angyal egészen elképedt e követelményeken:

- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell?

Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.

- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló. - Hiszen már

olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy

is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát,

amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!

Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt. - De hát olyan

puhára csináltad őt, Seregek Ura!

- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor

nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy

elvégezni!

- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.

Mire az Örökkévaló: - Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és

alkudozni is!

Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő

arcát. - Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl

sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.

- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy

könnycsepp!

- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.

Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal: - A könny arra való, hogy

kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét,

magányát, gyászát és büszkeségét.

Az angyal egészen odavolt. - Te egy lángész vagy, Uram!

Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!

És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a

férfiakat.

Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok

lenni, szeretni és örülni is. Mosolyognak, amikor pedig sikoltani

akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.

Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.

Küzdenek azért, amiben hisznek. Bátran szembeszállnak az

igazságtalansággal. Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg

vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is. Képesek lemondani

bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.

Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.

Feltétel nélkül szeretnek. Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben,

elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat

nyernek. Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba

született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg,

amikor egy barátjuk meghal. Meggyászolják egy családtag elvesztését,

mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.

Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója

lehet.

Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.

Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak

írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy

nekik. A női szívek tartják mozgásban a világot. Örömet, reményt és

szeretetet hoznak. Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak

eszményeik. Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.

A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak

környezetüktől.

Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról,

mennyit érnek.