Az első félidő közepes iramot hozott, gólt azonban nem. Az első felvonás egyetlen komolyabb lehetősége a hazaiak előtt adódott, méghozzá a 41. percben, ám a magyar kapuban Király Gábor a helyén volt. Előbb nagyszerű reflexmozdulattal mentette Owen fejesét, majd egy perccel később Lampard büntetőjét is hárítani tudta. A második játékrész elején azonban már tehetetlen volt: Gerrard, majd három perccel később Terry is gólt fejelt Beckham szabadrúgásaiból.

„Összességben elégedett lehetek a látottakkal, már ami csapatom teljesítményét illeti – értékelte a látottakat a találkozót követően Bozsik Péter. – Az angolok annyival mindenképpen jobbak nálunk, hogy több olyan játékost is soraikban tudnak, akiktől elég egy-egy zseniális mezmozdulás, hogy gólt érjenek el vagy adott esetben akár a maguk javára döntsék el a mérkőzést. Most is ez történt.

A második félidő elején gyorsan egymás után két fejesgólt kaptunk szabadrúgások utáni beívelésekből, amelyek egy kicsivel nagyobb összpontosítással bizony elkerülhetőek lettek volna. Köztudott, hogy Beckham nagyszerűen ível kapu elé, középen meg életveszélyesen jól fejelő embereik vannak, közülük most Gerrardnak és Terrynek sikerült megelőznie védőinket.

Ettől függetlenül a mérkőzését egészét figyelembe véve a védelmükkel elégedett lehetek. Védőink mezőnyjátékban jól semlegesítették ellenfeleiket, jól zártak vissza, illetve ritkán adtak lehetőséget és teret az ellenfélnek.

Ezzel szemben támadójátékunkkal egyáltalán nem lehetek megelégedve, abban bizony maradt tartalék. Csak a mérkőzés egyes időszakaiban, különösen Dárdai gólját követően tudtunk igazán nyomást gyakorolni a hazaiakra, és olykor gondot, veszélyt is jelenteni számukra.

Meglátásom szerint, ha nincs a második félidő elejének kihagyása, a két kapott gólunk, szorosabb lehetett volna a hajrá, az egygólos vereséget elfogadható eredménynek tartottam volna.

Az nem volt reális elvárás a csapat felé, hogy győzzünk Manchesterben, de azt hiszem, így sem okoztunk csalódást senkinek. Tisztességgel helytálltunk a világ egyik legerősebb válogatottjának az otthonában, amely a németországi világbajnokság egyik favoritja.”

Az angol válogatottat az Eriksson-érában mutatott eredményei miatt joggal érte az a vád kritikusai részéről, hogy a felkészülési mérkőzéseken nem teszi oda magát száz százalékos elszántsággal.

Nos, a találkozó előtti sajtótájékoztató hazai részről másról sem szólt, mint erről a problémáról, amelyet az angolok vb után leköszönő svéd kapitánya nem győzött magyarázni. Egyben meggyőzni hallgatóságát arról: bizony játékosainak sem mindegy, hogy milyen eredményt érnek el a vb-t megelőzően még saját közönségük előtt, milyen közvetlen emlékeket hagynak magukról szurkolóikban.

Ha az első félidőben az angoloktól látottak alapján továbbra is akadhattak kérdőjelek teljesítményüket illetően, a második játékrészben minden bizonnyal sikerült meggyőzniük a kétkedőket. A mérkőzésen mutatott teljesítménnyel Eriksson kapitány is elégedett volt.